
A virtuális valóság (a született géprombolókat leszámítva) mindenkit lenyűgöz. Az első találkozás élményét nehéz szavakkal átadni olyasvalakinek, aki még sosem próbálta. Kevés kivételtől eltekintve, a gyerekek is egyből beleszeretnek. És ez egy veszélyes döntési helyzetet vetít előre.

Most következne az, hogy a VR hívő hozsannázni kezd a technológia mindenhatóságáról. De nem fog. Legfőképp azért, mert tudja, hogy a VR olyan, mint egy full extrás konyhai robotgép: lehet, hogy átalakítja a főzés élményét. De a végeredmény akkor is a szakácson múlik.

Az MI nem váltja ki a tanulást, hanem átalakítja. A tapasztalati tudás értékesebb, mint a puszta információ, és az oktatás célja a kíváncsiság fenntartása. A kérdés nem az, hogy ellenség-e, hanem hogy hogyan lesz a szövetségesünk.

A hit szó hallatán a többségnek a vallás jut eszébe. Nekünk, kevesebbeknek az isteni kakaós keksz, de ezt most hagyjuk...

A tudás hatalom. Ezt már gyerekkorunkban megtanuljuk. De… Milyen tudás? A lottó nyerőszámai? A nagyember telefonszáma? A csalókód az örök élethez és ingyen lőszerhez a kedvenc játékunkban? Milyen tudás ad hatalmat? És hol lehet hozzájutni? Az iskola mennyiben ad TUDÁST és mennyiben csak tudást?

Az első részben arról írtunk, hogy az oktatásnak valamilyen tevékenységben kell(ene) végződnie. Vagyis akkor beszélhetünk oktatásról, ha...